Prince of Persia: Warrior Within

A 2003-as Prince of Persia egyszerűen letaglózott engem, nem tudtam kritikát alkotni róla, mivel csodás grafikával volt megáldva, utánozhatatlan hangulata volt, és felejthetetlen volt a játékmenete. A perzsás hangok, és zenék pedig végleg eldöntötték, hogy nálam, még sokáig az egyik legütősebb játék lesz. Össz-vissz egy év múlva, piacra dobták a folytatást, ami a Warrior Within névre lett elkeresztelve. Nagyon bíztam abban, hogy a game el fogja érni azt a szintet, amit, a nagy előd: a Sands of Time ért el. Sajnos, tévedtem. Itt az idő, hogy írjak életem egyik legnagyobb csalódásáról.

A jó...

Természetesen a sztori az ami szokásosan jól sikeredett, bár UbiSoft-tól, ezt már elvárjuk, de nézzük csak mi történt a herceggel, miután visszapörgette az időt, és elbúcsúzott Farah-tól. 7 év telt el, ami alatt elfelejtette hercegünk, hogy az időnek van egy őrzője, mégpedig nem más ő, mint a Dahaka, aki egy igen karizmatikus karakter. (Hoppáré gyerekek! Alliteráció! Figyelitek azért a dolgot!) Ez a lény, ugyebár üldözőbe vett minket, mivel az idővel szórakázni nem lehet, ezért a súlyos tettéért vállalnia kell a hercegnek a következményeket, vagyis: a halált. Természetesen nem adjuk fel a dolgot, mivel a prince, egy maréknyi csapattal elindul az idő szigetére. Odafelé, félúton, azonban megtámadják az idő szolgái, élükön Shadee-vel, akiknek nem túlságosan baráti szándékaik vannak: ki akarják nyírni a herceget, még mielőtt az elérné a szigetet. Ez csak félig sikerült nekik, mivel igaz, hogy a vízbe taszajtanak minket, hála istennek partot értünk, méghozzá nem máshol, mint az Idő Szigetén. Innentől egy célunk van, hogy kijavítsuk az előző részben elkövetett hibáinkat. (Dahakával a nyakunkon)

...a rossz...

Elérkeztünk a negatívumok soraihoz, hát mit ne mondjak elég hosszú sor. No, nem baj csapjunk a lecsóba. Grafika: Kedves UbiSoft! Béreljetek fel néhány csótányírtót, ennyi bug egy játékba bele nem fér. A dolgok átmennek egymáson, példának okáért: A herceg haja beleleng az agyába, stb., stb. nem akarom sorolni, mert kattintanom kéne a +1 bekezdés gombra, arra meg lusta vagyok. Vér, mint az állat úgy ömlik az ellenségekből, minden egyes vágás alkalmával, és plusz még a homok ami kijön belőlük, összekeveredik, és olyan gusztustalan, és undorító rózsaszín lötty marad kardomon minden egyes harc után, hogy azt szinte rossz nézni. Ezektől eltekintve minden OK, kinézet terén. Elérkeztünk a legsúlyossab hibákhoz; Kedves Olvasó Barátom! Hangok és a zene: A legnagyobb szívfájdalom itt ért engem, főleg a zene terén. Mióta illik a perzsás hangulathoz a rock? A Sands of Time-ban is hallhattunk némi rockosbeütést a muzsikákban; de Kedves UbiSoft! Nem gondoljátok, hogy ez túlzás, megfelelt volna egy sokkal kevésbé brutálisabb zene is. Igaz, hogy hercegünk elmezavarodott, megtört, gyilkológép, állat lett, és azt is, hogy ez tökéletesen illik a lelkiállapotához, de ez a lélekromboló micsoda, ami jön ki a hangfalamból, valami borzalom. Tudom ez inkább az én saram, mert a rappet szeretem jobban, de perzsa hangulat nuku. A szereplők jól teljesítettek a mikrofon mögött, tökéletesen beleélték magukat az adott szituációba, de természet(ellen)esen a UbiSoft-os fejlesztők megint elszúrták a dolgot. A hangok késnek, ilyen a Sands of Time-ban nem volt, már ne is haragudjanak. Irányításon volt mit javítani a Sands of Time-ban is, azonban semmi változás nem történt e téren, még mindig szembefordul a kamera, azonban kivételesen jó döntés volt, hogy beleraktak két új kameraállást, méghozzá egy First Person, illetve egy fejünk felett elhelyezett kamerát is. Ezeket bármikor használhatjuk, csak meg kell nyomni egy bizonyos billentyűt. Új mozdulatokból, viszont van sok, még több tucat áll rendelkezésünkre, hogy kardélre hányjuk ellenségeinket. Minden lehetséges: cigánykerekezve lecsapni, oszlopról perdülve nyakonvágni egyszerre vagy négy darab ellent, sőt akár egyes zászlókon, illetve ponyvákon, lecsúszhatunk, úgy, hogy kardunkat belemélyesztjük, és onnan akár le is pattanhatunk. Ez így mind szép, és jó is lenne ha nem lennének ennyire kidolgozatlanok e mozdulatok. Jó döntés volt, hogy a kétkezes harc is helyet kapott immáron a game-ben, bár igazán nagy szabadságérzetet ez sem biztosít, mivel egyszerre a két szablyát csak egyes bonyolultabb mozdulatok, vagyis combo-k végrehajtása közben használunk, ami két másodperc alatt leforog. Egyszóval a kétkezes harc sem számít lényeges újításnak, mivel majdnem olyan, mint a Sands of Time-ban, vagyis az elsődlegeset használjuk agyba-főbe, a másikat pedig hébe-hóba, amikor eszünkbe jut, hogy kéne csinálni egy combo-t, hogy megmutassuk a szörnyeknek, ki itt a főnök.

... és az összesítés!

Nagyot csalódtam a UbiSoft-ban, ezzel a játékkal kapcsolatban. Ezt a darkos, lélekromboló hangulatot nem bírtam idegekkel, úgyhogy le is instaláltam gépemről, a progit, és vérző szívvel vettem tudomásul, hogy Perzsia hercege, már nem az aki az előző részben volt. Végső értékelésem: Grafika: 10/8, Hangok: 10/8, Zene: 10/6, Irányítás: 10/9, Játszhatóság: 10/9, Hangulat: 10/6. Összesítés: 75%!